A kezdetektől... avagy C.V. picit másképp (1 rész)
Repülnek az évek… mindenki ezt mondja! És valóban! Állítólag gyerekként az idő sokkal lassabban telik, mint felnőtt, netán idős korodban. Most, felnőttként, megszokva a "lemez B oldalát", egyre gyakrabban, azon tűnődőm el, hogy mikor is ment el az elmúlt 53 év? Hova tűnt? És ha belegondolok, kezdem megtalálni… Kezd összeállni a kép!
Annak idején (80-as évek közepe-vége), Erdélyben, bőven a kommunizmus sötét nyomása alatt, kerestem a jövőmet, próbáltam elképzelni. Próbáltam álmodni. Sok választási lehetőség nem volt! Maximum 2: elvégzed a kötelező 12 osztályt és mész valami gyárba kétkezű munkásnak dolgozni, de előtte besorolsz katonának egy évre! ☹ Vagy, megpróbálsz bejutni (felvételi vizsga alapján) egy felsőoktatási egyetemre, tanulsz pár évig, diplomát szerzel és csak utána sorolsz be katonának. Igaz, hogy csak 6 hónapig. 😊
Eszem volt, szülői példa és támogatás volt (anya óvónő, apa állatorvos), véget nem érő álmaim és vágyaim voltak, így egyértelmű volt a választás! Ami után, a Kolozsvári Állatorvosi Egyetemen 3 diplomát is szereztem (Élelmiszerbiztonsági és laboratóriumi szakképzési diplomát, Állatorvosi diplomát, valamint Mesteri diplomát a Kisállatpraxis Managementben), úgy gondoltam, hogy mindent IS tudok az állatorvosi szakmáról! 😊 Fogalmam sem volt akkoriban, hogy mennyi mindent fogok még tanulni… és mennyire keveset tudok erről a szakmáról!
A tettek mezejére jutva, elkezdtem két pofára habzsolni az állatorvosi szakmát! Bizonyítani akartam és sikeres akartam lenni! Tudni akartam! Sokat! Mindent!
A volt egyetemi tanárom Kolozsvári rendelőjében dobtak először a diagnosztizálások, kezelések, műtétek mély vizébe! Élveztem! A nyomást és a felelőséget! Ott csattant először egy rottweiler fogsora az arcomtól 2 cm-re, ott fogtam először kígyót a kezemben, majd rutinos magabiztossággal később kezeltem! Ott végeztem életem első csonttörés műtétjét és bivalyon császármetszést! Ott tanultam kis ékszerteknősöknek helyesen injekciót beadni! Sokat tanultam ott! Délutánonként pedig, késő estig, egy állateledel boltban próbáltam állatorvosi szemlélettel meggyőzni a vevőket. 😊 Megérteni az igényüket és gondolkodásukat. És közben agyalni a jövőn…
Húzott és hívott a szülőföld….
Következett egy hatósági állás, olyan, mint a mostani NÉBIH, ahol ellenőrizni kellett a boltokat, vásárokat, rendelőket, éttermeket, kollégákat és persze… bírságolni. ☹ Mert ez volt a kiszabott feladat! Akkor! Hamar (1 év után) rájöttem, hogy nem nekem való! Nem éreztem jól magam! Talán az állatorvosi karrieremnek egyik leg- "nem szakmaibb" része! Arra viszont hasznos volt, hogy a későbbiekben jobban tudjak kommunikálni a hatósági kollégákkal, akik jöttek, ezúttal engem ellenőrizni! És a korrektség jegyében, el kell mondanom, hogy a szakma azon része is (hatósági) mára sokat fejlődött! Ma már nem a bírság kiszabása a cél!
Átálltam a sorompó másik oldalára: állatorvosi rendelőt nyitottam a szülővárosomban, Zilahon. Meg kellett tanulni gazdálkodni és saját lábon megállni, fejlődni. Volt ott minden, amit egy praxisban el lehet képzelni: egyszerű oltások, kezelésektől kezdve, egészen császármetszés műtétekig! Csivavától – tehénig! Vasárnap reggel 6-kor vagy Karácsony estéjén? Jöhetett minden! És jött is! Mert nem tudtam és nem is akartam nemet mondani! Párhuzamosan egy állatorvosi patikát is működtettünk, állateledeles bolttal! És most jut eszembe, még állatokat is értékesítettünk: díszhalakat, leguánokat, csincsillát és tengeri malacokat. Díszmadarak sokaságát! Napos csibéket! Istenem, mennyire vakmerő voltam! Mindennel próbálkoztam! Mennyi inger ért akkorában?! És mennyit tanultam abban az időben?! Ezt csak ma tudom, érzékelem…
Majd lassan az élet kezdett a mostani pályám felé terelni… Akkor nem tudtam, mekkora perspektívát és utat nyit nekem az a szaktanácsadói állás, amit egy takarmány üzemben vállaltam. Gondoltam simán megoldom majd a kezelések, műtétek és az értékesítések között…. gondoltam én.
A vége az lett, hogy tejhatalmam és felelőségem lett az üzemben, majd rövid idő után tulajdonosként kellett gondoskodnom a takarmány alapanyagok beszerzéséről, receptúrák összeállításáról és a takarmányok előállításáról. Nos, kezdtem felismerni és megtanulni az állatorvoslás, általam kevésbé ismert másik ágát: a takarmányozás-, receptúrák-, gyártástechnológiák-, és haszonállatok tápanyag szükségleteinek világát, művészetét. Ez egy másik világ! Itt nem az a kihívás és elsődleges feladat, hogy az egyént gyógyítsd meg, hanem az ÖSSZESET! Egyfajta Chuck Norris küldetés! 😊 Amikor az egyén egy istálló, a benne lakó 15 ezer csirkével vagy 300 tehénnel. Vagy éppen 1500 sertéssel! Vagy a 60 ezres sertés farm! Itt a felelősség tudat más dimenziót kap! Gyorsan meg kellett tanulnom, hasonlóképpen a repülőpilótákhoz, hogy hibázni csak egyszer lehet…
Hála Istennek, az életnek a … és nem tudom még minek vagy kinek, de az én "repülőm" ott nem állt le, nem zuhant le! Sőt! Élve a példával, az akkori Cargo, áruszállító gépről átültem egy utasszállítóba! Finomabb gépezet, kifinomultabb működés, magasabb követelmények (valahogy az élet ezt a mércét mindig feljebb és feljebb tolja 😊), szigorúbb eljárások és rendezettebb élet! Welcome Doktor úr a gyógyszeriparban!
(folyt. köv…😊)